A vanília, ami nem meglepő módon egy orchidea.
A vanília a világ egyik legismertebb és legjellegzetesebb ízű és aromájú fűszere, találkozhatunk vele süteményekben, fagylaltokban, de használják parfümök illatanyagaként is.
A történet a címmel ellentétben nem Madagaszkáron kezdődik, mert a szigetország ma legfontosabb exportterméke a vanília (Vanilla planifolia) nem itt, hanem a mai Mexikó területén őshonos. Az itt élő, és Kolombusz érkezését megelőzően magas szintű mezőgazdasági kultúrát kialakító őslakosok, a totonak indiánok voltak az elsők, akik ezt a csodálatos orchideát termesztették. A növény számos legendájukban szerepelt, egy monda szerint például az első vanílianövény egy szomorú sorsú hercegnő véréből sarjadt, egy másik legenda pedig egyenesen az istenek ajándékának tartotta a virágot. A totonak kultúrának az azték invázió vetett véget, akik a mítoszokat nem, azonban a vaníliatermesztés módszerét megőrizték és továbbvitték.
Ahhoz, hogy a növény eljusson Európába, egy spanyol konkvisztádor, Hernan Cortés hódítása kellett, akinek hajói zsákszámra vitték haza az értékes fűszert és nem telt sok időbe, mire a vanília Európa-szerte ismertté, sőt kedveltté vált. Az 1500-1800-as évek között Európa vaníliakészlete szinte kizárólag Mexikóból származott, ahova spanyol közvetítéssel érkezett meg.Azonban a spanyol dominancia nem tetszett sem Franciaországnak, sem Angliának, ezért kísérleteket tettek a saját gyarmataik területén vaníliát termeszteni. Azonban a Mexikóban dúsan termő kúszónövény a gyarmati területeken egyszerűen nem volt hajlandó termőre fordulni, hiába biztosították számára a megfelelő éghajlatot, páratartalmat, talajt. Minden kísérlet kudarcot vallott, pedig próbálkoztak ültetvényekkel, üvegházakkal, többféle termesztési módszerrel. De a növény a legjobb esetben is csak virágzásig jutott el, mert valami hiányzott.
Vajon mi lehetett a gond…..
Egy nagy felfedezés
A vanília egy orchidea, és a bonyolult felépítésű virágoknak sok esetben a virágformához illeszkedő, jellemzően rovarra van szükségük a beporzáshoz. Így van ez az Angraecum sesquipedale és a vanília esetében is.
Hiába volt hasonló Mauritius és Madagaszkár éghajlata, ha a helyi faunából hiányoztak azok a különleges orchideaméhek (pl Melipona méhek), melyek Mexikóban elvégezték a beporzást, és termővé varázsolták az ottani ültetvényeket. A frissen telepített gyarmati ültetvényeken azonban nem volt egyetlen olyan rovar sem, amely ezt a munkát elvégezte volna, így lényegében mindenki, az egész világ kénytelen volt továbbra is spanyol vaníliáért sorban állni.
Ez a helyzet így is maradt, egészen az 1800-as évek elejéig, amikor egycsapásra minden megváltozott. A Franciaországhoz tartozó Réunion szigetén ugyanis egy tizenkét éves fiú, Edmond Albius rájött arra, – miután megfigyelte gazdája, Ferréol Bellier-Beaumont görögdinnye virág beporzását – hogyan lehet a vaníliát beporozni. A rabszolga legnagyobb felfedezése az volt, hogy rájött, a porzókat és a termőt egy kis membrán választja el egymástól, amelyet egy megfelelő eszközzel fel kell emelni, és így lehet beporozni a bibét.
Ezzel Edmond Albius egy csapásra megoldotta a Francia gyarmatbirodalom legégetőbb fűszerproblémáját, nevét azonban méltatlanul mellőzi a történelem. Albius rabszolgának született és rabszolga volt akkor is, amikor termőre fordította a világ egyik legértékesebb fűszerét, és hiába törölték el a rabszolgaságot 1843-ban, soha egy centet, de még csak elismerést sem kapott ezért az áttörésért. Felfedezése után nem sokkal, alig negyvenévesen, nyomorúságos körülmények között érte a halál.
Albius módszere bevált, és az akkoriban Franciaországhoz tartozó Madagaszkáron termőre fordultak az ültetvények, 1841-ben a Madagaszkár melletti sziget, Réunion egyáltalán nem exportált vaníliát, 1848-ban viszont már 50 kilogrammot szállítottak Franciaországba, ami 1858-ra 2 tonnára, 1867-re 20 tonnára, 1898-ra pedig 200 tonnára duzzadt.
Ám a beporzás még így sem volt könnyű munka, sőt, ma sem az, mivel mind a mai napig nem született jobb módszer a vaníliatermesztésre, mint amit Albius az 1800-as évek elején felfedezett.
A vanília egész évben csak egyszer, és akkor is csak egyetlen napig virágzik. Huszonnégy óra alatt kell az ültetvény összes virágán elvégezni azt a bemetszést, amivel a beporzás megtörténik. Egy munkás egy nap alatt átlagosan ötszáz virágot tud módosítani. De nem csak emiatt tartják a vaníliát a világ legmunkaigényesebb fűszerének. A beporzást követően kilenc hónapra alakul ki az értékes illóolajokat és magvakat tartalmazó termés, melyet ezután még fel is kell dolgozni. Ezt a kilenc hónapot kivárni azonban nem mindig egyszerű. Ma Madagaszkárról származik a világ vaníliakészletének nyolcvan százaléka, és az itteni valódi vanília minősége a legjobb.
Hasonló érdekességekért érdemes követni minket social média felületeinkenk is, de főként weboldalunkon 🙂
A blog cikk szerzője: Kökény Tímea
