Catasetum orchideák életciklusa: Tartásuk nem nehéz, ha sikerül megállnunk, hogy a pihenőidő alatt ne öntözzük őket, illetve ha betartjuk, hogy egy határozott növekedési és egy pihenési szakasz váltakozik, melyek követik egymást, így nekünk is ezt a ciklust követve kell tartani őket.
A fentiekben felsorolt nemzetségek között is vannak különbségek, ezért célszerű mindig megnézni az adott faj, hibrid konkrét igényeit.
Ami alapvetően befolyásolja a ritmusukat: az a hőmérséklet, a fény és a nedvesség.
A Catasetum típusú orchideák földrajzi elterjedés nagy lefedettséget mutat, mert Mexikótól Argentínáig előfordulnak, beleértve Közép-Amerika nagy részét, és Dél-Amerikát is. Trópusi éghajlaton élnek, ahol jellemzően egy nedves, forró nyár után egy hűvösebb, de szobahőmérsékletű, száraz tél következik. Termofil növények, a téli éjszakai hőmérséklet ne essen 15 celsiusfok alá, de jobban kedvelik a 18 celsiusfokot. A téli vízveszteség minimalizálása érdekében ezek a növények lehullatják leveleiket, ami természetes jelenség.
A növények kora tavasszal, a megnövekedett fényviszonyok mellett kezdik meg a növekedési időszakot, és az új hajtással szinte együtt jelennek meg az új gyökerek is. Ez körülbelül márciusra tehető. Ez az időszak a legalkalmasabb az átültetésre is, mikor az új hajtás már látszik, de a gyökerek még nem indultak el.
Ültetés – átültetés
Az (át)ültetésnél alapvetően kétféle „iskola” ismert. Az egyik az úgynevetett PET módszer. Erről nagyon sok videó található fent a YouTube-on is, pl. Stephen Van Kempen-Lewis-tól ‘PET Methode for Catasetums’ címmel. Link a videóhoz! A Pet palackos módszer rövid lényege, hogy az orchideát egy műanyag, hengeres palackba – sokszor ásványvizes, üdítős palackba – ültetik, amit alul nem lyukasztanak ki, viszont az alsó rész felett 3-4 cm-el készítenek kétoldalt lyukakat. Eddig a pontig szervetlen anyaggal töltik fel a palackot, epiweb, hungarocell darabok, de lehet kőzet, tört cserépdarab. Erre kerül a kéreg, majd beültetve a növény és a tetejére – választhatóan – sphagnum. A gyökerek lehatolnak a palack aljáig, ahol mindig víz van, a felesleg pedig kifolyik a lyukakon oldalt, de így a gyökerek mindig nedves közegben vannak, az alsó részük lényegében vízben áll.
Van, aki a hagyományos cserepes módszert követi. Alulra itt is kell vízelvezető réteg. Erre aprószemű kéreg, esetleg perlit keveréke, de van aki csak spaghnumba ülteti a növényt.
Mindkét esetben nagyon fontos, hogy a bulbákat rögzítsük pálcákkal; vagy van, aki gyorskötözővel szokta a cserép oldalán fúrt lyukak segítségével.
Alapvető fontosságú minden esetben (minden más orchideánál is), hogy a gyökereknek stabilnak kell lenniük növekedés közben. Ezért javasolt pálcával megtámasztani, és ahhoz vagy a cserép oldalához rögzíteni. A gyökércsúcsok érzékenyek, ha növekedés közben a növény nem áll stabilan, a csúcsok beszáradnak és az adott gyökér növekedése leáll illetve a gyökér megtörhet, melynek eredménye ugyanez.
Ciklusuk
Visszatérve a ciklusukra. A hónapok megjelölése nem kőbe vésett. De vannak „sarokpontok” pl az, hogyha maguktól nem térnek nyugovóra, ezt ki kell váltani a víz megvonásával és ennek időpontja legkésőbb január első hete legyen. Ehhez képest március-április között kezdenek hajtani, ez az átültetés optimális ideje. Ehhez képest 3-4 aktív hónap van a növekedésre, ez jellemzően május vége/június eleje -augusztus vége közé tehető. Ezt követi a virágzás, majd kb októbertől a lomb sárgulása, lehullása. Ha ez magától nem következik be, akkor ezt az öntözés megvonásával ki kell váltanunk, legkésőbb január első hetében és így vissza is jutottunk az elejére.
Magoncoknál ez a ritmus nem figyelhető meg, azok szinte egész évben növekednek. Amennyiben olyan catasetum félét veszünk, ami pl nem aklimatizálódott még Európában, tapasztalhatjuk, hogy pont fordítva növekedne és pihenne, mint itthon kellene, illetve stagnál. Próbálnunk kell átállítanunk a növényünket. Erre jó időszak pl a január, amikor kiváltjuk a pihenést. De így is lehet, hogy hosszabb időt vesz igénybe az átállás.
Kora tavasz
Kora tavasszal a növényeket szárazon tartjuk, egészen addig, amíg az új hajtások el nem érik a kb.10-15 centiméteres nagyságot, a gyökerek pedig az ültetőközegben a cserép feléig hatolnak (vagy kb 7-15 cm hosszúak lesznek), illetve a bulbák kb elérik a korábbiak harmadát-felét. Ez a gondozásuk során az egyik legfontosabb!
Ez azért fontos, mert az első öntözéssel meg kell várni, míg az új hajtások és a gyökerek is elég fejlettek lesznek! A korai öntözés az új hajtások rothadását okozza.
A Catasetum-félék gyökerei ugyanis a nyugalmi időszakban szinte teljesen elpusztulnak, ami egy természetes, normális jelenség. Ez viszont azt is jelenti, hogy ezek a maradék „gyökerek” a következő tavaszon már nem tudják felvenni sem a vizet, sem a tápanyagot, mert arra már nem alkalmasak. Ez az oka annak, hogy meg kell várni az öntözéssel az új gyökerek kifejlődését, mert egy túl korai öntözéssel
tönkretesszük a friss gyökérkezdeményeket és ezzel magát a növényt is. Az öntözéssel meg kell várni, amíg a gyökerek 7-15 cm hosszúak és maguktól belenőnek a közegbe. Ekkor lehet elkezdeni a fokozatos öntözést, ezzel fogjuk „felébreszteni” a növényünket. Ha több új hajtás indul meg, a legutolsónál is meg kell várnunk az első öntözéssel, amíg az belenő a közegbe.
Ha úgy látjuk, hogy a növényünk erősen vízhiányos lett a tél folyamán, akkor növeljük közelében a levegő nedvességtartalmát vagy permetezzük a közeget. Ne permetezzük viszont sem magát a növényt, sem az új hajtást, valamint a leveleket se érje víz, mert a friss és vékony levelek érzékenyek a köztük megrekedő nedvességre, ami könnyen az új hajtás teljes rothadását okozza!
A páratartalom a nyugalmi időszakban is 30-50 % között legyen, ezt otthon úgy lehet biztosítani, hogy a növényeket agyaggolyóval teli tálcákra helyezzük, és feltöltjük vízzel, hogy a golyókat ellepje, de a növényeket ne érje víz. Vagy párásító használatával növelhetjük a légnedvességet.
A gombás vagy bakteriális betegségek megelőzése érdekében, különösen magas páratartalom vagy hűvös hőmérséklet esetén, mindig mozogjon a levegő a növények körül. Az üvegházban a páratartalmat a levegő hűtésével és párásítással lehet a legjobban növelni.
Aktív növekedés
Esetükben az aktív növekedés időszaka a nyár három egymást követő hónapja, amikor a már megfelelően kifejlett gyökérzettel rendelkező új hajtások gyors fejlődésnek indulnak, képesek akár megduplázni a nagyságukat. Ehhez azonban folyamatos nedvességre és megfelelő tápanyagellátásra van szükségük.
Kezdetben, június elején általában heti 3-4 öntözés elegendő, de a nagyon meleg nyári napokon, mikor a közegük néhány óra alatt kiszárad, naponta kell őket öntözni. Extrémen meleg időjárás esetén akár naponta kétszer is. Az öntözést az esti vagy a kora reggeli órákra időzítsük.
A vaskos bulbák növesztéséhez sok tápanyag szükséges. Választhatunk már oldott formájú vagy vízben feloldandó tápanyagot. A tapasztalat, hogy a hígabb koncentrációjú műtrágya gyakori alkalmazása hatékonyabb, mint az erős koncentrációjú táp ritkább alkalmazása. A hígabb táp minden öntözéskor azért hatékonyabb, mert ez hasonlít leginkább az élőhelyi körülményekhez. Ha nyár van, az élőhelyükön is többet, napi szinten esik az eső, és minden alkalommal kap a vízzel együtt tápanyagot is az orchidea. Majd az öntözés gyakoriságával a tápanyag is csökken, tehát a „természet” lényegében az öntözéssel szabályozza a tápozást is.
Mivel egy növekedési és egy pihenő időszak váltja egymást, esetükben célszerűbb egy magasabb nitrogéntartalmú tápot alkalmazni a növekedés során (NPK:30-10-10), melyet július-augusztusban gyakrabban alkalmazzunk, majd fokozatosan csökkentjük a használatát. Szeptember közepétől pedig térjünk át egy virágzást serkentő, alacsony nitrogéntartalmú és magasabb káliumtartalmú (NPK:10-8-15) táp alkalmazására; de fontos, hogy legyen benne mikrotápanyag is, így Mg, Fe, Ca stb. Ma már elfogadott, hogy nem a foszfor, hanem a magasabb káliumtartalom segíti a bimbó- és virágképződést. A foszfor a gyökérfejlődést támogatja.
A Catasetum félék „mestere” Fred Clark, akinek számos tartással kapcsolatos videója megtalálható az online térben. Érdemes nézni, hallgatni, mert nagyon hasznosak. Nem mellesleg nagyon sok hibrid keresztezése fűződik a nevéhez, és ő a Sunset Valley Orchid tulajdonosa is.
Akinek van ppm mérője, Fred Clark tanácsa a tápozással kapcsolatban az, hogy a nitrogén mennyisége a kijuttatott oldatban 100 ppm legyen júniustól, majd ezt augusztus elejétől megduplázza, végül szeptembertől ismét visszaáll 100 ppmre. (A tápozásról, ppm mérőről olvashattok korábbi cikkünkben.)
A jó fényviszonyok elősegítik a növények fejlődését, ami fontos ahhoz, hogy gyorsan elérjék a virágzóképességet. A cél az, hogy legalább az előző évi bulba méretének megfelelő bulbát tudjon kinevelni a növényünk, mert ez kell a virágzáshoz: vaskos, fejlett bulba, amely képes virágozni. A bulbák energia- és vízraktárakként szolgálnak, amelyek majd táplálják a növényt a pihenőidő alatt mindaddig, amíg az élőhelyen visszatér az eső, termesztésben pedig az „öntözés”.
A Catasetumok 32.000 és 64.000 lumen közötti fényerő mellett fejlődnek a legjobban. (Adatok az AOS oldaláról) Mesterséges fény használata esetén a lámpákat napi 12-16 órán át kell bekapcsolva tartani. Az üvegházban a 40–60%-os árnyékolás biztosít számukra elegendő fényt. Otthon olyan ablakban kell lenniük, amelyet napi több, mint 4 órán át ér közvetlen napfény.
Nyugalmi időszakban pedig szintén sok fényt kell biztosítani, mivel a természetben a növények jobban ki vannak téve a közvetlen napfénynek.
A növekedés befejezése
A növekedési időszak befejezése az ősz. Onnan látjuk, hogy a növényünk megkezdi a nyugalmi időszakot, hogy a levelek elkezdenek sárgulni, barnulni. Ekkor abba kell hagyni a tápozást, az öntözővíz mennyiségét pedig elkezdhetjük fokozatosan csökkenteni. Amikor a legtöbb levél már sárga/barna színre váltott vagy már le is esett, teljesen hagyjuk abba a növény öntözését, ez kb december végére, legkésőbb január első napjaira tehető. De nyilvánvalóan figyelni kell a növényeink konkrét állapotát, mert ez lehet néhány héttel későbbi időpont, de bekövetkezhet korábban is. Az általános javaslat, hogyha növényünk magától vonakodna pihenőre térni, akkor a vegetációs időszak végén a víz és a hőmérséklet csökkentésével kell nyugalmi állapotba helyeznünk. Ahogy az öntözés megkezdésénél tavasszal, itt az öntözés csökkentésénél is a fokozatosság a lényeg.
Dormancia, azaz nyugalmi állapot
A nyugalmi állapotot több tényező váltja ki, így a nappalok rövidülése, a nappalok és éjszakák hőmérsékletének növekvő különbsége, és a gyökérzóna nedvességtartalmának csökkenése.
Nyugalmi időszakban az orchideánknak csak akkor van szükségük vízre, ha úgy látjuk, hogy a bulbák erősen ráncosodnak. Ilyenkor óvatosan benedvesíthetjük az ültetőközeg felső rétegét és általában egyetlen gyenge öntözés elegendő, hogy a bulbák újra kisimuljanak. De legyünk óvatosak és visszafogottak, egyszerre mindig kevés, – pl egy 12-es cserépméretű növény esetében 30-50 ml – vizet adjunk. Viszont a nyugalmi időszakban is sok fényre, 15 fok feletti éjszakai hőmérsékletre és 30-50 %-os páratartalomra van szükségük. Lombhullás után a bulbán maradó száraz levélrészeket tanácsos óvatosan leszedni, mert a kártevők – pl gyapjastetű – szeretnek alatta megbújni. Továbbá a bulbák is szebbek látványra.
A pihenési időszak után, tavasszal megjelennek az előző évi bulbák talpánál az új hajtások, és a fent leírt ciklus kezdődik elölről.
Magoncok
A fentiektől eltérhet a még nem kifejlett, nem virágzóképes növények, kisebb magoncok ritmusa. Ezek nem mindig követik az évszakok fenti ciklikus változásait, gyakran a hajtások kifejlődése után nem pihennek, hanem ismét hajtani kezdenek és ilyenkor nem szabad abbahagyni az öntözésüket. Ami hiányozhat nekik a növekedéshez, az a fény, amit viszont pótvilágítással tudunk pótolni.
Érdekesség
Érdekes kérdés a faj Catasetumok esetén a virágok ivarúságának kérdése, mert azok lehetnek termősek (női ivarú) illetve porzósak (hím ivarú). A leírt Catasetumok 166 fajából egyes növények hímivarú, míg mások nőivarú virágokat hoznak. Ráadásul a nőí és hímivarú növények virágmorfológiája annyira eltérő egymástól, hogy azok közül többet eredetileg különálló fajként írtak le. Charles Darwin jött rá először, hogy a különböző nemű növények valójában ugyanahhoz a fajhoz tartoznak. A Catasetum nemzetség lenyűgözte Darwint, és számos példányt sikerült beszereznie barátaitól tanulmányozás céljából. Az eltérő virágmorfológia kérdésének megoldása nem az egyetlen érdekesség volt, mivel a beporzási mechanizmusuk is egyedi. A folyamat részletei annyira bizarrak, hogy Darwint a korabeli tudósok közül néhányan nevetségessé tették, azonban Darwinnak ismét igaza volt. Visszatérve a virágokra. Kérdés volt sokáig, hogy a virágok ivara genetikai eredetű, vagy pedig vannak olyan környezeti tényezők, amelyek a növényt a termős vagy porzós irányba terelik. A fény elérhetősége és intenzitása lehet az egyik legfontosabb tényező a ivar kialakulására a faj Catasetumok esetében. Egy 1991-ben publikált tanulmány szerint élőhelyükön gyakrabban találtak nőivarú növényeket fiatalabb erdőkben; míg az idősebb erdőkben ez az arány majdnem azonos volt, tehát közel azonos számú termős és porzós növényt találtak. A kutatók azt gondolják, hogy a növények nagyobb valószínűséggel hoznak nőivarú virágokat nyílt lombkoronák alatt, ahol bőséges és intenzív fényt kapnak; míg hímivarú virágokat zárt lombkoronák alatt, kevesebb fénnyel. Ebben az esetben a fiatalabb erdők nyitottabbak, mint az idősebb erdők. A korábban már említett Fred Clark, aki 42 éve foglalkozik orchideákkal, ebből több évtizede csak Catasetum félékkel, szintén ezen a véleményen van. A magtok kinevelése a beporzától az érésig olyan energiaigényes a növények számára, hogy a több fényhez jutó egyedek alkalmasabbak a nőivarú státuszra, mert ezek nagyobb, vaskosabb, élettel telibb bulbák nevelésére képesek, melyekben lévő tápanyag és energia képessé teszi őket a magtok kinevelésére. A nőivarú virágok jellemzően kisebbek és kevésbbé látványosak, a hímivarúak viszont nagyobbak és színesebbek, egyértelműen feltűnőbbek.
A bulbák színe
Sokszor felmerül még kérdésként a bulbák színe. Mindaddig, amíg a levéltelen, régebbi bulbák színe nem sötérbarna/fekete, addig az egy normális állapot. A régi bulbákból az új hajtások lassan minden tápanyagot kivesznek, ezért esik össze, veszít feszességéből és változik meg a színe, legtöbbször sárgává, mert „elöregszik”. Ha tapintásra puha, színre pedig sötétbarna/fekete lesz, vagy ilyen területek alakulnak ki a régi bulbán, rögtön vizsgáljuk meg, mert valószínű, hogy kezdődő rothadás indult meg. Ha látjuk hol a baj, metsszük el alatta a bulbát és hydrogén-peroxid 3%-os oldatával kezeljük a felületet, ennek erős szárító és fertőtlenítő hatása van. Emellett figyeljük, a feketedés nem terjed-e.
Érdemes ezt a periodikus gondozást elsajátítanunk, mert igazán különleges virágú, nem mindennapi fajokat és hibrideket virágoztathatunk ki.
Cikk írója: Kökény Tímea
Magyar Orchidea Társaság
(A cikk a MOT szellemi tulajdonát képezi, annak egészének vagy részleteinek közlése a forrás feltüntetésével lehetséges.)
A cikk megírása során felhasználásra került az AOS oldalán és a Sunset Valley Orchids oldalán a Catasetumok gondozásával kapcsolatos cikkek, továbbá Fred Clark videói
