A Paphiopedilum, közismert nevén papucsorchidea, Délkelet-Ázsia trópusi erdeiben őshonos. Nevét a görög Paphia (Aphrodité egyik neve) és pedilon („sarú, papucs”) szavakból kapta, utalva a virág jellegzetes, papucs alakú ajkára. Európában a 19. században vált ismertté, ahol különleges formája miatt gyorsan az orchideagyűjtők egyik legnagyobb becsben tartott növényévé lett.
A Paphiopedilum orchideák különleges virágformája azonnal magára vonja a figyelmet. Egyedi megjelenésük a természet kifinomult találékonyságát tükrözi.
A félárnyékot kedvelik, erre nyáron is ügyelni kell, erős napon károsodnak a levelek, és hamar tönkremegy a növény. Általában a papucsorchideákat a lepkeorchideákkal együtt tartják, mert igényeik nagyjából megegyeznek. A papucsok számára is megfelel a keleti vagy nyugati ablak, nyáron, nagy melegben árnyékolással.
A papucsorchideák jól érzik magukat egyéb szobanövények társaságában, 40-50 %-os páratartalom már kielégítő számukra. Télen a fűtött lakásokban ezt sem könnyű megvalósítani, de egy kis leleménnyel sikerülhet. Nagyon hatásos, ha a környező szobanövények leveleit permetezzük, akár naponta. Jó megoldás egy lapos tálba nedves agyaggolyókat szórni, és erre állítani orchideánkat úgy, hogy a cserép alja ne érjen a vízbe.
Februárban aktuális a papucsorchideák átültetése. Ha ebben az időszakban virágzik, akkor a virágzás után ültessük át. Megfelelő számukra az orchideáknak készült ültetőközeg, ami egy kicsit apróbb szemű, mint amit a lepkeorchideákhoz használunk. Ha éppen ilyet nem kapunk, akkor magunk is elkészíthetjük úgy, hogy az általános orchidea-ültetőközeghez kevés szálas mohát keverünk. Jó hatással van a papucsorchideák fejlődésére az ültetőanyagba kevert kevés porított mészkő, vagy összetört kagylóhéj. Adhatunk az ültetőközeghez egy kevés összetört faszenet is, ez meggátolja a gyökerek rothadását.
A szaporításra is az átültetésnél kerülhet sor akkor, ha már olyan nagy a tő, hogy a közepénél magától szétesik. Ilyenkor vágjuk ketté a növényt ott, ahol szétválik, és ültessük két külön cserépbe.
Átültetés után egy hétig ne öntözzük, utána is csak nagyon óvatosan. Az új hajtások különösen érzékenyek a vízre.
Lehetőleg tiszta esővízzel, ha ez nem megoldható, akkor megfelel a desztillált, vagy ioncserélt vízzel öntözzünk. Soha ne hagyjuk kiszáradni papucsorchideánkat. Az ültetőanyag a cserépben mindig legyen nedves, de soha ne csuromvizes. A túl nedves közeg ugyanúgy árt az érzékeny gyökérzetnek, mint a kiszáradás. Télen a növény kevesebb vizet vesz fel, így ebben az időszakban különösen óvatosan kell bánni az öntözőkannával. Nyáron akár kétnaponta is öntözhetünk, mert a melegben, – főleg lakásban tartás esetén – hamar kiszárad az ültetőanyag. Az öntözővízbe tegyünk néhány csepp folyékony orchidea-tápot nyáron minden harmadik öntözésnél, télen havonta egyszer. A papucsorchideák gyökérzete különösen érzékeny az ültetőanyagban kicsapódó tápsókra, ezért időnként bő, folyó vízzel kell megöntözni őket, hogy a cserép alján folyjon ki a víz. Ez kimossa a fel nem használt tápsó-maradványokat.
A papucsorchidea virága a levélrozetta közepéből emelkedik ki, egy virágszáron általában egy virág nyílik. A virágzás után a levelek mellett jelennek meg az új hajtások, amik 6-8 hónap múlva fognak virágozni. Nyáron kitehetjük a kertbe, árnyékos, fedett helyre. Lakásban tartásnál ügyeljünk arra, hogy soha ne érje huzat.
Egy kis szeretettel és odafigyeléssel sokáig életben tarthatjuk papucsorchideánkat, és gyönyörködhetünk különleges virágaiban.
A Cymbidiumok legsúlyosabb betegsége a vírusosság, ami sajnos gyógyíthatatlan. A vírusos növény levelein jellegzetes sárga vonalkák jelennek meg a levélerek közötti területen, amik később barnára színeződnek, és végül a levél elpusztul. A Cymbidium mozaik vírussal fertőzött növényt meg kell semmisíteni a cserepével együtt, a kerti eszközöket, ollókat, késeket, amikkel dolgoztunk, alaposan fertőtleníteni kell. A vírus betegség fertőző, ha nem intézkedünk időben, a többi növényt is megfertőzheti.
A legyengült, nem megfelelően gondozott Cymbidiumokat pajzs-, illetve gyapjas tetű támadhatja meg. Ellenük vegyszeres permetezéssel védekezhetünk. A növényt állítsuk párás helyre, öntözzük, tápozzuk megfelelően, hogy visszanyerje az ellenálló képességét.
A Magyar Orchidea Társaság tagjai igazi növény imádók, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a rengeteg fotó, amit ők készítettek.
